2013. június 9., vasárnap

ELSŐ

Sziasztok! Nos, megérkezett az első rész! Nagyon örülnék a tanácsoknak, a, visszajelzéseknek,  mind a pozitívnak, mind a negatívnak!:) Szeretném, ha ez a blogom a lehető legjobb lenne, amihez elengedhetetlenek a ti véleményetek! :)  Remélem elnyeri a tetszéseteket a történet, nagyon örülnék a kommenteknek, a pipáknak! :) Nos, akkor nincs is több mondanivalóm, mint hogy jó szórakozást! :) xx Lily


.............................................................................................
Bizonytalan jövő

Natalia Konstantinova


A kicsiny résen beszűrődő halovány fényt prizmaként szórták szét a terem tükrei. Kezemmel óvatosan markoltam meg a hosszú, néhol kopottas rudat.  Apró, finom mozdulatok sora köszönt vissza a tükörből, mögöttem homályos alak rajzolódott ki. Karját keresztbe fonva figyelte lépéseim, szigorú tekintettel pásztázva minden parányi hibát. Lábaim finoman érintették a talajt, államat felemelve kezeimet fejem fölé emeltem. Rezzenéstelen arccal halkított a magnón, mellém lépve figyelte tükörképemet.
-A kézmozdulataid majdnem tökéletesek, viszont a lábmunkán még cseppet javítani kell. A bírák szigorúak, ezt te magad is tudod, ez az ösztöndíj pedig életed nagy lehetősége, Natalia.
Fáradtan préseltem ki a levegőt fogaim között. Mintha én nem lennék ezzel tisztában – mormogtam magamban. Amióta az eszemet tudom, ezért küzdök. Mindent erre építettem, mindent egy lapra tettem fel. Ha veszítek, 15 év munkája kártyavárként dől össze a kezem alatt. Makacsul arcomba hulló tincseimet fülem mögé helyezve intettem a zenéért, mely ismételten teljes hangerővel vette birtokba a termet. Lépésről lépésre adtam át magam a dallamoknak, hagytam, hogy szinte szárnyaljak. Hiszen ez vagyok én. Ez az, amitől azt érzem, élek.

Dohos, füsttől fullasztó levegő nyomta tüdőmet, hangos dudálások százai tompították hallásomat.
A tavaszi nap sugarai erőtlenül próbáltak utat törni maguknak a szinte átláthatatlan füsttömegen, finoman melengetve az utcán sétáló emberek bőrét. A téren fekvő hatalmas szökőkút magasra lövellve vízsugarát szitáló esőként pergett a földre. Gőzölgő kávémmal a kezemben heveredtem le a park egyik tölgyfájának tövében. Hátamat törzsének döntöttem, fülembe fülhallgatót helyezve zártam ki a város zajait. Minden lelassult körülöttem Beethoven szonátájára. A világ nyugalomba burkolózott és elhalkult.

Zayn Malik

Lassan fújtam ki a fehér, gomolygó füstöt a reggeli párás levegőbe. Nyomasztó csend nehezedett a helységre, mindenki feszült figyelemmel kísérte mozdulataimat. Rezzenéstelen arcok, kifejezéstelen tekintetek.
Újabb cigarettát húztam elő a dobozból, magam elé merengve szívtam a slukkokat. Tényleg ennyire nagy bajban lennék?  A korlátnak nyomva oltottam el az apró csikket, majd messzire dobva fordultam a többiek felé. Tekintetem keresték, én azonban makacsul a hófehér falat bámultam. Magányt akartam, egy pohár whikeyt, dübörgő zenét és egy doboz cigit. Ehelyett itt vannak ők, keserű ábrázattal, síri csendet bocsájtva a házra.
- Mit akartok? – rekedtes hangomra mindegyik fiú felém kapta tekintetét, ajkuk szóra nyílva versengett a felszólalásért.
- Nézd, Zayn – Louis halk szavai szinte suttogásnak hatottak. – Te magad is tudod, hogy ez nem mehet így tovább. Nem csupán a rajongók miatt…
- Magasról teszek a rajongókra, Louis – kortyoltam bele az asztalon heverő pohár vízbe.
- Zayn, itt rólad van szó. Mégis mit akarsz elérni? Azt, hogy kitegyenek a bandából? Börtönbe akarsz kerülni? – Niall hangja szokatlanul zaklatottnak tűnt, arca elnyűtt és kialvatlan volt.
- Csak egy nyamvadt füves cigi volt, az ég szerelmére! Ne kezeljetek úgy, mintha gyerek lennék! – feszülten nyomtam fel magam a sötétbarna fotelből, kezemmel odébb lökve az asztalon pihenő poharat. Az üveg hangos puffanással ért földet, apró darabokra törve szóródott szét.
- Akkor ne viselkedj úgy,  Zayn. Nem veszed észre, hogy csak segíteni akarunk? Mindenkit ellöksz magadtól. Most csak egy füves cigi, de mi van, ha legközelebb több lesz, hm? – Harry hangjából merő lekezelés és szánalom áradt. Fogaimat összeszorítva mély levegőt szívtam, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Menjetek el. Most – az ajtó hangos puffanással érte a falat.  Az arcokról meglepettség tükröződött, mindenki a másiktól várta a magyarázatot. Szemeim szikrákat hánytak, éreztem, hogy legbelül felemészt a düh. A lakás egy perc alatt kiürült. Kattant a zár, a kulcsot messzire dobva heveredtem le a kanapéra. Cigaretta szürkés füstje keringett a levegőben, majd egy perc alatt el is illant a távolban. Ismételten egyedül maradtam. Csak én és a magány.

Natalia Konstantinova

Lépéseimet zenére irányítva szeltem az utcákat, miközben a horizonton lebukó Nap utolsó sugarait figyeltem. Az ég a narancssárga szín megannyi árnyalatát viselte magán, néhol apró, rózsaszín csíkokkal díszítve a messzeséget. Az utcában sorakozó fák ágait játékosan dobálta a szél, hajamba kapva zúdította tincseimet az arcomba a lágy, tavaszi szellő.
Táskámból előhúzva a csörgő kulcscsomót zavartam meg az utca csendjét, cipőkopogásommal keveredve visszhangzott a távolban. Szemeimet összeszűkítve vizsgáltam a ház előtt parkoló ismeretlen, koromfekete sportautót. Lassan helyeztem kulcsomat a zárba, az ajtó halk nyikorgása azonban egy perc alatt megtörte a kísérteties csendet. A falak  baljós némaságot ontottak magukból, lépteim visszhangoztak a kővel kirakott folyosón. Szívem ritmusát veszítve dobogott,  torkomat apró gombóc fojtogatta. A dolgozószoba ajtaja résnyire nyitva állt, odabentről halk neszelés szűrődött ki. Óvatosan löktem be az ajtót, mély levegőt véve pillantottam be a helységbe.

Ajkaim szóra nyíltak, mégis, némán álltam a küszöbön. Annyi miértre kerestem a választ, mégis, egy árva szó sem hagyta el a számat. Lábaim földbe gyökereztek, tekintetem egybeforrt az övével.
- Szia, Nat – apa hangja végtelen nyugalmat árasztott, kezében egy fekete pisztolyt forgatott. Papírok és mappák tömkelege hevert a földön, káosz lett úrrá a szobán. Lassú léptekkel közelítettem felé. A szőnyeg mohón itta magába a padlón cikázó vért, a férfi arccal a padló felé hevert az asztal lábánál.
Tekintetem szinte lyukat égetett testén, képtelen voltam leemelni róla pillantásom. Kezeim remegve pihentek testem mellett, szemeim könnyekkel teltek meg.
- Meg kellett tennem , Nat – pisztolyát zsebre dugva emelkedett fel, lépteit felém irányította. Kezeit vállamra helyezve fúrta tekintetét az enyémre, szorítása egyre erősebbé vált. Fejemet vállára döntötte, ujjaival lassan szántotta végig frizurámat. Óvatosan tolt el magától, majd a hatalmas, tölgyfa szekrényhez sietett. A kulcsra zárt ajtó mögött pihenő széf halk kattanással nyitódott ki.
- Nincs sok időnk, Nat. Ne kérdezz semmit, most nem alkalmas. Fogd a húgod, pakoljatok össze, aztán indulunk. Franciaországba megyünk, egy régi jó barátomhoz.

Ellenkezni próbáltam, de tudtam, hogy nincs helye ellentmondásnak. Egy végzetes baklövés, mely mindent megváltoztat. Egy mozzanat, mely mindent elmos, összetör. Pengeélen táncoltunk egy szakadék felett és most eljött a zuhanás ideje. Könnyes szemekkel pillantottam az asztalon heverő útlevekre. 

6 megjegyzés:

  1. Jaj, te lány! Ez eszméletlenül jó, és ezt fogadd el minden ellenkezés nélkül! :)
    Tudom, mennyire félsz, attól, hogy mit mondok és mások mit mondanak, de erre most tényleg nem lehet senkinek sem rossz szava. Ha mégis, szólj, mert odamegyek, idejön az illető :D
    Nagyon-nagyon jó lett, sok sikert a továbbiakban, kitartás, édesem! ♥
    xx Rebecca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Rebecca!
      Te tudod a legjobban,mennyire félek a véleményektől és mennyire befolyásolnak azok. Annyira elmondhatatlanul hálás vagyok neked és köszönöm, hogy mindig tartod bennem a lelket, hogy biztatsz, hogy itt vagy nekem! :)<3
      Külön öröm az, hogy NEKED tetszik a történet, hiszen nálad nagyobb kritikusom nincs.:)
      xx Lily

      Törlés
  2. Szia!
    Nemrég találtam rá a blogodra, pontosabban 20 perce, és azt kell mondjam, hogy egyszerűen gyönyörűen írsz. Makacsságomhoz híven soha nem iratkozom fel blogokra, de ezúttal képtelen voltam kihagyni ezt a lépést. Már maga az oldal letisztult kinézete is megfogott, majd miután elkezdtem olvasni a sorokat beleszerettem az egészbe. Azután a rengeteg sablonos blog után, amit valaha olvastam végre találtam valami mást... Tűkön ülve várom a következő fejezetet!
    WL :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága WriterL!
      Nem is gondolnád, mennyire örülök a soraidnak.:) Elmondhatatlanul örülök, hogy tetszik a történet,hogy egyedinek találod, hogy ennyire megfogott.:) Azt pedig külön megtiszteltetésnek veszem, hogy feliratkoztál! :)
      Köszönöm a biztató sorokat és igyekszem a fejezetekkel.Remélem a folytatás sem fog csalódást okozni.:)
      xx Lily

      Törlés
  3. Drága Lily!

    Hadd mondjam el, hogy szörnyen megfogott az egész blog története, egyáltalán nem sablonos. Iszonyatosan tetszett, hogy Oroszországban játszódott ez a rész. Gyönyörűen fogalmazol, szépen írod le a cselekményeket, ami nagyon élvezhetővé tette számomra az olvasást. Tényleg igazán beleszerettem ebbe az egészbe, és már borzalmasan várom a folytatást. :")

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
  4. Drága Azy!
    El sem tudod képzelni, mennyire örülök a kommentednek és nem tudom elégszer megköszönni a dicsérő szavakat! :)
    Iszonyatosan félek minden véleménytől és az, hogy véleményem szerint egy remek blogíró dicséri a munkám...nos nem is tudom mit mondjak.:)
    Annyira elmondhatatlanul örülök, hogy megfogott a történet, hogy nem találod sablonosnak.:)
    Remélem a folytatásban sem fogsz csalódni!:)
    xx Lily

    VálaszTörlés