Búcsúzás

Drága kitartó és szeretett olvasóim!

Nagyon furcsa újra itt járni. Újra leütni a sorokat, újra írni valamit. Ez azonban valami más. Valami, aminek tényleg súlya van. Igen, elbúcsúzom tőletek.

Több, mint egy éve kezdődött az egész. Amikor annyi próbálkozás után valami újat akartam. Valami mást, valami egészen egyedit, amit mai napig sem tudom, hogy sikerült-e megvalósítanom. Annyi éjszakán át ültem a noteszem felett, bámultam a plafont és gondolkodtam. És akkor megszületett a Dark Paradise.

Imádtam. El nem tudjátok képzelni, mekkora szenvedéllyel írtam a sorokat. Imádtam az írás minden egyes percét, ahogy hétvégén egy pohár gőzölgő kávéval vagy teával a kezemben leültem a klaviatúra mögé, a sorok szinte megalkották magukat. Ma már azonban...valami megváltozott. Tudjátok ez volt az első olyan történetem, aminél azt éreztem, hogy valamit alkotok. Valamit, amit senki nem vehet el tőlem. Nem titkolom, szerettem akkoriban a One Directiont és talán ez az egyik legnagyobb oka annak, hogy nem tudom folytatni a történetet. A 1D amolyan utolsó állomás volt a "tinikorszakban" , mielőtt véglegesen beléptem a felnőttek világába. Nevessetek ki, de én így érzem. Felnőttem valamilyen tekintetben, és a One Direction mára oly' távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. 

Tudom, hogy cserben hagytalak Titeket, hiszen annyiszor megígértem, hogy nem fogom abbahagyni így: befejezem ezt a történetet. Hiába van meg minden ötlet, hiába tudom, hogyan végződik a történet, nem tudom leírni. Nem tudom úgy leírni, ahogyan azt a történet megérdemelné ennyi munka után, hiszen igen: rengeteg munkát fektettem bele.

Hogyan is alakult volna a történet?

Nos, hosszasan hezitáltam. Amikor megszületett a történet, kezdetben Natalia volt az, akit a leginkább bűntettem. A baleset és a sok veszteség után úgy gondoltam, ez a karakter bizony egy halált is elbír. Azonban ezt elvetettem.

A történet végül Zayn halálával zárult volna. Igen, Zayn Malik meghalt volna, miután hosszas kerülgetés után egy kis idő adatott volna a szerelmeseknek, néhány romantikus momentummal fűszerezve. Zayn azonban távozott volna, mégpedig a Konstantinovot követő maffia által. Mert igen, rájuk találtak volna az eldugott, bradfordi házban, és egy eltévedt golyó okozta volna Zayn halálát.

Őszinte leszek: cserbenhagynak a szavak. Fogalmam sincs mit kellene mondanom. Hogy búcsúzom, hogy viszlát? Mindig keservesebbnek képzeltem el a végszót ennél a blognál, hiszen már csak a belefektetett munkám miatt is fáj, hogy nem fejezem be. Mégis, inkább hagyom így, minthogy egy összecsapott fejezettel lezárjam az egészet.

Nem tudjátok elképzelni, mennyi örömteli percet okoztatok nekem. A kommentek, a pipák, a visszajelzések és te jó ég...ez a rengeteg feliratkozó! Álmaimban sem mertem gondolni azt, hogy egyszer 123-an leszünk. Iszonyatosan hálás vagyok Nektek, egy életen át magammal fogom vinni azt, amit itt kaptam Tőletek.

És a végére néhány adat, amire nagyon büszke vagyok és Nektek köszönhetem:
-123 olvasó
-65802 oldalmegtekintés
-161 kommentár
-23 díj+ még azok, amiket nem tettem ki
-és ami számomra félelmetes: a prológusra 1945 megtekintés érkezett

Nos, két év után elérkeztünk ide is: a blog bezárja kapuit. Végleg, visszafordíthatatlanul.

Millió csók, mérhetetlen nagy hála és rengeteg ölelés,

Bella

ui: a bloggeről természetesen nem tűnök el. Mostanság a foci világa babonázott meg az írás terén, így aki egy picit is bolondul a futballért, az látogassa meg a Vision of ecstasy oldalamat.