2014. június 5., csütörtök

EGY ÉVES SZÜLINAP ÉS EGY KIS AJÁNDÉK

Sziasztok!
Mivel az oldal ma egy éves, így gondoltam megleplek titeket egy kis betekintéssel Zayn múltjába.:) Remélem elnyeri a tetszéseteket, írjatok,jelezzetek!:)
Millió puszi,
Bella 

Zayn Malik

Fáradtan szeltem a lépcsőfokokat, lábaimat ólomsúlyúnak éreztem. Kezemben egy hatalmas bőröndöt cipeltem, ujjaim között a kulcsok egyenletesen csapódtak mellkasomhoz. Halovány mosoly futott végig arcomon, ahogyan megpillantottam a régen látott szoba ablakát. Végre szabad vagyok.
Szinte remegő kézzel csúsztattam a zárba a kulcsot, ajkaimat megnedvesítve tártam ki az ajtót. A megpakolt táskát hanyagul a fal mellé támasztva nyújtózkodtam, a lakás némasága késként hatolt belém. Hiszen itthon kell lennie, tudja, hogy ma jövök haza.
Itthon. Szinte fakó emlék csupán. Az otthon melege, a kandallóban halkan sercenő tűz, s az ő ölelése és csókja. Ez tart életben, ez ad erőt azokra az éveknek tűnő napokra, amíg távol vagyok. Távol tőle, távol mindentől és mindenkitől, aki fontos. Cipőm talpa halkan koppant a kövön, a léptek zaja lepte be a házat. Szuszogásom lassan némult el, az emeletről halk nesz szűrődött le. Kezem erősen markolta a lépcső korlátját, gyors léptekkel szelve a fokokat, melyek pillanatok alatt elfogytak lábaim alól. A hálószoba ajtaja mindössze egy aprócska rést hagyott belátásképp, a Nap fakó sugarai aprócska nyalábként szűrődtek ki. Minden lépéssel közelebb éreztem magamhoz, érintése egyre valóságosabbá vált. Végre magamhoz ölelhetem.
Lépteimet halk nyögések törték meg. A szobát kéjes sóhajok lepték be, a testek eufóriától telve vonaglottak. Testem kővé dermedt, ajkaim egymástól elválva engedtek utat a szavaknak, a társam mégis a halgatás lett. Szemem elfedte a könny, szívem pedig… a szívem ezernyi darabra hullott. Apró, jelentéktelen darabokra, melyet ezer év sem kötöz be.
Nem érdekeltek a mentegetőző szavak, nem érdekelt az ölelés, sem a forró csók, melyet könnyel itatott ajkai leheltek az enyémre. A hangok tompán hatottak, a szoba forgott velem, s én elvesztem. Elvesztem a fájdalomban, melyet okozott. A nő, akiért az életemet odaadtam volna, a nő akiért a szív dobbant.
- Zayn én…- csupán ennyire tellett tőle. Két szóra, mely semmin sem változtatott. Képtelen volt megszólalni, s én némasággal feleltem a némaságra. A lelkem szilánkosra tört, s éreztem ahogyan elvérzem. Ahogyan minden élet kiszáll belőlem. Üres lettem, egy halott lélek. 
- Végeztem veled, Perrie – hangom bizonytalanul szántotta a levegőt. Képtelen voltam megszólalni, hiszen a fájdalom lett úrrá rajtam. A kín, ami minden egyes szónál görcsbe rántotta testem.
Üresnek éreztem magam, s életemben először fohászkodtam a halálhoz. Halott vagyok.

2 megjegyzés:

  1. Drága Bella!
    Először is gratulálok hozzá, hogy a blog immáron egy éves lett, bár kicsit lekéstem az ünneplésről. Örülök, hogy megismerhettem Zayn múltját és azt a bizonyos pillanatot, ami beárnyékolta a jövőjét s aminek köszönhetően a Sors fondorlatos keze Natalia irányába lökdöste. :)
    Még mindig imádom amit csinálsz <3
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
  2. Drága Bella!

    Nagyon sajnálom, hogy csak ennyi idő után vagyok itt, nem is tudok rendes mentséget, de remélem azért nem haragszol. :(
    Hűha, valójában már eléggé kíváncsi voltam, hogy neki milyen a múltja, milyen lett olyan, amilyen. Úgyhogy ez a kis szösszenet tökéletes volt. Persze itt is csodálatosan írtál, mint mindig, de hát ezt már szinte mondanom se kell, olyan nyilvánvaló. :) <33

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés