Nagyon sokat gondolkodtam ezen a bejegyzésen, igazából pár napja ezen kattog az agyam, sok más mellett. Nyakamon az érettségi, az idő nem igazán a barátom mostanság, a figyelmem egyszerre 96 felé osztódik.
Ennek ellenére mindig örömmel ültem le írni. Kikapcsolt, megnyugtatott, ellazított.Most mégis itt tartok.
Foghatnám ezt az egészet arra, hogy persze végzős vagyok, nem ezzel kell foglalkoznom, de őszintén nem ez a legnagyobb bajom, hiszen amit szeret az ember, arra időt szakít.
Egyszerű oka van ennek a bejegyzésnek : nem látom értelmét.
Sokszor elgondolkodtam, hogy vajon érdemes vagyok-e a sok olvasóra, a kommentekre, a dicséretekre, a biztatásokra. Kezdetben mindig "irigykedve" néztem azokat a blogokat, ahol 100 egynehány olvasót tudhatott magáénak a szerző, és én is ezt akartam, amit meg is kaptam, és ezért nem tudok elég hálás lenni.
Mégis úgy érzem, nincs szükség erre a történetre. Annyiféle más sztori van, rosszabbak és sokkal jobbak, amiket ahogy látok, jobban szeretnek az emberek. Nincs bennem semmi irigység, egyszerűen csak beleuntam ebbe a versenybe maradásba, és ahogy látom, nem is megy ez nekem. Nem nekem való.
Amikor abbahagytam az előző blogomat, úgy voltam vele, talán majd egyszer folytatom, és nem nagy szünet után ismét nekiláttam az írásnak, remélve, hogy felnőttem a feladathoz. De úgy látom, tévedtem. Nem elég az, amit itt produkálok, és őszintén belefáradtam. Nagyon, de iszonyatosan hálás vagyok azoknak, akik minden rész alatt biztattak: Azy, Jule B, és mostanság szerecsendio. El nem tudjátok képzelni mennyire jól este a szavaitok.
Nem gondoltam, hogy abba fogom hagyni. Isten bizony, be akartam fejezni ezt a történetet.
Imádtam, azt hittem, végre valami egyedit találtam ki, olyas valamit, ami az embereknek tetszeni fog. Mégis valami, nagyon mélyen azt mondja: felesleges, és őszintén, én is így látom.
Imádtam, azt hittem, végre valami egyedit találtam ki, olyas valamit, ami az embereknek tetszeni fog. Mégis valami, nagyon mélyen azt mondja: felesleges, és őszintén, én is így látom.
Nagyon-nagyon, iszonyatosan köszönöm azoknak, akik velem tartottak idáig, nem tudok elég hálás lenni ezért. Talán, majd egyszer, ha úgy alakul, egy hosszú részben megírom a szereplők sorsát, de az egy külön történet, hiszen annyi mindent terveztem.
Novellákat, rövid történeteket ha még írok is esetleg, az Isolated Reality oldalán megtekinthetitek.
Félreértés ne essék, nem azért írtam ezt, hogy dicshimnuszokat zengjenek alá. Egyszerűen csak felemésztett ez a dolog. Az, hogy szívemet-lelkemet beleadtam, a visszajelzés pedig szinte a nulla. Ezzel semmi gond nincs, Isten látja lelkem. Így legalább tudom, hogy ezt nem kell erőltetnem.
Még egyszer köszönök mindent, tényleg, őszintén,
Bella
Kedves Bella!
VálaszTörlésSzia,
Nem azért írok ide, hogy megpróbáljak rád erőltetni valamit amit nem szeretnél, hiszen butaság lenne belekezdenem egy "dicshimnuszba" - ahogy te fogalmaznál -,ha tényleg feleslegesnek érzed mindezt. Mindezek ellenére tudnod kell, hogy megtenném, ha ez visszaadná a kedvedet ehhez az egészhez.
Azért írok, mert szeretném elmondani neked, hogy mennyi mindent tanultam tőled, miközben olvastam a soraidat. Nem azt mondom, hogy "Jaj, mindent neked köszönhetek, isteni vagy, következő részt, következő részt!", hanem azt, hogy vannak olyan írók, akik olyan szókinccsel rendelkeznek, hogy az olvasóik önkénytelenül újabb és újabb kifejezéseket vesznek át tőlük, mert megtetszenek neki vagy mert annyira magával ragadta őket ez az egész hangulat, mai körbelengte a sztorit. Szerintem te képes voltál minderre. Egyszer egy nagyon kedves ember azt mondta nekem, hogy magam miatt írjak és ne azért, hogy másoknak megfeleljek... Tudom, milyen rossz, amikor szívedet-lelkedet beleteszed egy-egy fejezetbe és szinte senki sem veszi a fáradtságot, hogy írjon neked legalább egy-egy sort. Mostanában én is azt érzem, hogy feleslegesen csinálom, de képtelen lennék abbahagyni, mert már egy olvasóért is megéri, ha ezzel örömet okozhatok neki. Te mindig feldobtad a napjaimat egy-egy résszel. Beleéltem magam a szereplőid helyzetébe és ezzel elvontad a figyelmemet, az amúgy fárasztó vagy idegőrlő napjaimról.
Szeretném megköszönni, hogy megírtad ezeket a csodás fejezeteket. Élmény volt végre valami egyedülállót olvasni. <3
Millio puszi Xx
ui.: bocsánat, amiért kicsit szedett-vetett kommentár lett, csak épp készültem lefeküdni, amikor megláttam a bejegyzést :(
Drága Bella, rövid leszek. NEM TEHETED EZT! A te történeted volt az egyetlen, amit igazán szerettem, teljesen bele tudtam magam élni. Nem hiszem el, hogy képes vagy feladni azt a sok munkát, amit belefektettél.
VálaszTörlésCsak is sajnálni tudom, hogy nem olvashatjuk el az egész történetet részletesen. De azért van bennem egy pici remény, hogy folytatni fogod. Remélem így lesz!