TIZENNYOLCADIK/ 1.RÉSZ

Szép estét mindenkinek!
Mint látjátok, visszatértem. Kicsit régi a design, kicsit új, de remélem elnyeri a tetszéseteket.
 Ma valamiért úgy éreztem, le kell ülnöm és írnom kell, hát itt az eredménye. Egy rövid betekintés Mr. Malik estéjébe, a 18. fejezet egyik fele. Remélem élvezni fogjátok. 
Köszönöm a díjakat, amiket kaptam- annak ellenére, hogy abbahagytam egy időre az írást. Fantasztikusak vagytok, és nem tudom ezt elégszer megköszönni.:)
Millió puszi,
Bella

.........................................................................................

A mámor csókja

Zayn Malik

Unottan támasztottam a bárpultot, lábaim hanyagul keresztezték egymást. Elvesztem a tömeg táncában, a ritmusos mozdulatokban, a dübörgő ütemben. A fülledt levegő bódítva ragadott magával, kezemben egy üres poharat szorongattam. Csak még egy utolsó.

Némán intettem a borostás férfinak, kezemben egy újabb poharat szorongatva fordítottam hátat. Az aranybarna alkohol lassan marta végig torkomat, kesernyés ízt hagyva maga után. Száraz ajkaimat megnyalva figyeltem a lányokat, kik egymáshoz simulva adták át magukat a zenének. Testüket az eufória uralta, minden mozdulat egy apró darab erotikát rejtett magában. Hanyagul dobtam a pultra az immáron üres poharat, kezeim zsebeimben kutatattak. A nikotin lassan áradt szét testemben, tüdőm mohón kapkodott a lágy méregért. Fejem hátraszegve engedtem ki a hófehér füstöt, újabb slukkot szívva indultam el a tömeg felé. Törékeny testek szorítottak magukhoz, s én mélyen hajukba túrva viszonoztam a közeledést. Élveztem a mámort, mely átjárta a testem, az érintéseket, a pillanat hevét.

Lassan törtem ki a tömegből, ismerős arcok után kutatva. Hunyorogva vizslattam a tömeget, a halovány füst mögül lassan rajzolódott ki a két alak. A két fiú egy kanapén ülve élvezte a hölgyek társaságát, bódult tekintetük mohón vizslatta a vékony testeket. Halvány mosoly futott végig arcomon, óvatos léptekkel közelítettem feléjük.

- Zayn, azt hittük már leléptél – Danny színlelt érdeklődése felettébb jól esett, annak ellenére, hogy mind a ketten tisztában voltunk az igazsággal. Menj már, te pöcs, egy széttárt láb, és már el is felejtettél.

- Csak elmerültem a tömegben – vállat rándítva pillantottam Ant-re. Ujjai a szőkeség hajában, ajkai a lány ajkában vesztek el.  Aprót intve fordítottam hátra, magukra hagyva őket az élvezet világában. Elmerengve figyeltem a távolt, óvatosan végigmérve a terepet. Túl barna, túl szőke, túl vékony, túl mű, túl fiatal, túl idős.

A vágy minden porcikámat felemésztette, mégis a józanság uralkodott felettem. Jobb esetben már az ágyban lennék egy lánnyal, mégis csak a hibákat veszem észre. Morogva nyúltam zsebeimbe, újabb cigarettát szorítva ajkaimhoz. Mélyet szívtam, mellkasom elernyedve engedte ki a gomolygó füstöt.

A világ egy percre megszűnt létezni, a hangok eltompultak, a fények eltűntek. Egy érintés ragadott magával, egy lágy tapintás. Mozdulatai gyakorlatiasságról tettek bizonyságot, vérvörös haja arcába omolva keretezte mélyzöld szemeit. Kezeit mellkasomra csúsztatva simította végig, fogaimat ajkaimba mélyesztve vezettem végig tekintetem fekete ruháján, mely tökéletes vonalaira simult. Kezeim haját szántották, derekánál magamhoz rántva haraptam ajkaiba. Nem rettent meg mozdulataimtól, ujjai nadrágom gombjánál időztek. Szemeim elsötétedtek a vágytól, fejemmel aprót biccentve ragadtam meg kezeit. A testek tompa puffanással ütköztek az enyémnek, a tömeg apró rést hagyva engedett utamra. A lány apró léptekkel követte léptemet, kezem szorítása egy percre sem hagyott alább.

A férfi mosdó ajtaja halk nyikorgással tárult ki. A testek hangtalanul puffantak, ajkaink egybeolvadva jártak táncot. Kezem csípőjén időzött, a hátán végigfutó cipzáron lassan vezettem végig ujjaimat. Egy hirtelen mozdulat, s ruha máris a földön hevert. Kezeim mellére tévedtek, lágy mozdulatokkal simítva végig domborulatait. Buja nyögés hagyta el a száját, s ajkaim kéjes mosolyra húzódtak. Másodpercek alatt szabadított meg felsőmtől, éles körmeit alhasamon végighúzva gombolta ki farmerem. Türelmetlenül nyomtam a falnak, kezeimmel fenekét megmarkolva húztam egyre közelebb. A mámor egy pillanat alatt ragadott magával, tokromból hangos nyögés tört fel. Ujjaimmal végigszántottam a sűrű, vörös rengeteget, testünk egy ritmust járva közeledett a gyönyör kapuihoz. A vágy s izgalom ösztönzött , a józan ész mit sem ért. Teste lassan rándult össze az élvezettől, s én engedelmesen követtem őt. Számat érzéki sóhaj hagyta el, testem erőtlenül engedte el a bilincsszerű szorításból. Hátát a jéghideg falnak támasztva mért végig, tüdőm zihálva kapkodott a levegőért.

- A nevem… - mély hangja hirtelen törte meg a csendet, ujjaimmal aprót rázva csitítottam el.

- Nem érdekel a neved – húztam magamra fekete pólómat. Tágra nyílt szemekkel figyelte mozdulataimat, ajkait elharapva fordult el. Nincs név, nincs kötődés. Szótlanul húztam magamra bőrkabátom, az ajtónak nekifeszülve léptem ki a szürke füsttel átitatott terembe. Némán lépkedtem végig a táncparkettán, az apró izzadságcseppek lassan folytak végig homlokomon.

„Leléptem, ne keressetek” – pötyögtem be lassan telefonomba. A két biztonsági őr utat engedve lépett félre, s lassan megcsapott a késő nyár szellője. Az utcák kihaltak, az üzletek kirakataiban néhol pislákolt csak a fény. Az lámpák alatt tökéletes körben olvadt szét a fény, a hold ezüstös korongja az ég tetején magasodva figyelte a világot.

Feszültem szeltem az utcákat. Lépteim visszhangot verve törték meg az éjszaka csendjét, számban a dohány keserű íze áradt szét. Hajamba túrva fordultam be a sarkon, gondolataimat dúdolással igyekeztem elnyomni. Próbáltam kiverni őt a fejemből, utat engedve a vágyaknak, a régi énemnek, s nem foglalkozni az ő nyomorával. Hiszen miért is érdekelne? Nem ismerem őt. Nem tartozom érte felelősséggel- szólt a józan ész. Mit mondott a szív? A szív erőtlenül harcolt, akárcsak régen. Erőtlenül tiltakozott az érzések ellen.