Sziasztok! Nos, megérkezett az első rész! Nagyon örülnék a tanácsoknak, a, visszajelzéseknek, mind a pozitívnak, mind a negatívnak!:) Szeretném, ha ez a blogom a lehető legjobb lenne, amihez elengedhetetlenek a ti véleményetek! :) Remélem elnyeri a tetszéseteket a történet, nagyon örülnék a kommenteknek, a pipáknak! :) Nos, akkor nincs is több mondanivalóm, mint hogy jó szórakozást! :) xx Lily
.............................................................................................
Bizonytalan
jövő
Natalia Konstantinova
A kicsiny résen beszűrődő halovány fényt prizmaként szórták szét a
terem tükrei. Kezemmel óvatosan markoltam meg a hosszú, néhol kopottas rudat. Apró, finom mozdulatok sora köszönt vissza a
tükörből, mögöttem homályos alak rajzolódott ki. Karját keresztbe fonva figyelte
lépéseim, szigorú tekintettel pásztázva minden parányi hibát. Lábaim finoman
érintették a talajt, államat felemelve kezeimet fejem fölé emeltem.
Rezzenéstelen arccal halkított a magnón, mellém lépve figyelte tükörképemet.
-A kézmozdulataid majdnem tökéletesek, viszont a lábmunkán még cseppet
javítani kell. A bírák szigorúak, ezt te magad is tudod, ez az ösztöndíj pedig
életed nagy lehetősége, Natalia.
Fáradtan préseltem ki a levegőt fogaim között. Mintha én nem lennék ezzel tisztában – mormogtam magamban. Amióta
az eszemet tudom, ezért küzdök. Mindent erre építettem, mindent egy lapra
tettem fel. Ha veszítek, 15 év munkája kártyavárként dől össze a kezem alatt. Makacsul
arcomba hulló tincseimet fülem mögé helyezve intettem a zenéért, mely
ismételten teljes hangerővel vette birtokba a termet. Lépésről lépésre adtam át
magam a dallamoknak, hagytam, hogy szinte szárnyaljak. Hiszen ez vagyok én. Ez
az, amitől azt érzem, élek.
Dohos, füsttől fullasztó levegő nyomta tüdőmet, hangos dudálások
százai tompították hallásomat.
A tavaszi nap sugarai erőtlenül próbáltak utat törni maguknak a szinte
átláthatatlan füsttömegen, finoman melengetve az utcán sétáló emberek bőrét. A
téren fekvő hatalmas szökőkút magasra lövellve vízsugarát szitáló esőként
pergett a földre. Gőzölgő kávémmal a kezemben heveredtem le a park egyik tölgyfájának
tövében. Hátamat törzsének döntöttem, fülembe fülhallgatót helyezve zártam ki a
város zajait. Minden lelassult körülöttem Beethoven szonátájára. A világ nyugalomba burkolózott és elhalkult.
Zayn Malik
Lassan fújtam ki a fehér, gomolygó füstöt a reggeli párás levegőbe.
Nyomasztó csend nehezedett a helységre, mindenki feszült figyelemmel kísérte
mozdulataimat. Rezzenéstelen arcok, kifejezéstelen tekintetek.
Újabb cigarettát húztam elő a dobozból, magam elé merengve szívtam a
slukkokat. Tényleg ennyire nagy bajban
lennék? A korlátnak nyomva oltottam
el az apró csikket, majd messzire dobva fordultam a többiek felé. Tekintetem
keresték, én azonban makacsul a hófehér falat bámultam. Magányt akartam, egy
pohár whikeyt, dübörgő zenét és egy doboz cigit. Ehelyett itt vannak ők, keserű
ábrázattal, síri csendet bocsájtva a házra.
- Mit akartok? – rekedtes hangomra mindegyik fiú felém kapta
tekintetét, ajkuk szóra nyílva versengett a felszólalásért.
- Nézd, Zayn – Louis halk szavai szinte suttogásnak hatottak. – Te magad
is tudod, hogy ez nem mehet így tovább. Nem csupán a rajongók miatt…
- Magasról teszek a rajongókra, Louis – kortyoltam bele az asztalon
heverő pohár vízbe.
- Zayn, itt rólad van szó. Mégis mit akarsz elérni? Azt, hogy
kitegyenek a bandából? Börtönbe akarsz kerülni? – Niall hangja szokatlanul
zaklatottnak tűnt, arca elnyűtt és kialvatlan volt.
- Csak egy nyamvadt füves cigi volt, az ég szerelmére! Ne kezeljetek
úgy, mintha gyerek lennék! – feszülten nyomtam fel magam a sötétbarna fotelből,
kezemmel odébb lökve az asztalon pihenő poharat. Az üveg hangos puffanással ért
földet, apró darabokra törve szóródott szét.
- Akkor ne viselkedj úgy, Zayn.
Nem veszed észre, hogy csak segíteni akarunk? Mindenkit ellöksz magadtól. Most
csak egy füves cigi, de mi van, ha legközelebb több lesz, hm? – Harry hangjából
merő lekezelés és szánalom áradt. Fogaimat összeszorítva mély levegőt szívtam,
majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Menjetek el. Most – az ajtó hangos puffanással érte a falat. Az arcokról meglepettség tükröződött,
mindenki a másiktól várta a magyarázatot. Szemeim szikrákat hánytak, éreztem,
hogy legbelül felemészt a düh. A lakás egy perc alatt kiürült. Kattant a zár, a
kulcsot messzire dobva heveredtem le a kanapéra. Cigaretta szürkés füstje
keringett a levegőben, majd egy perc alatt el is illant a távolban. Ismételten
egyedül maradtam. Csak én és a magány.
Natalia Konstantinova
Lépéseimet zenére irányítva szeltem az utcákat, miközben a horizonton
lebukó Nap utolsó sugarait figyeltem. Az ég a narancssárga szín megannyi
árnyalatát viselte magán, néhol apró, rózsaszín csíkokkal díszítve a messzeséget.
Az utcában sorakozó fák ágait játékosan dobálta a szél, hajamba kapva zúdította
tincseimet az arcomba a lágy, tavaszi szellő.
Táskámból előhúzva a csörgő kulcscsomót zavartam meg az utca csendjét,
cipőkopogásommal keveredve visszhangzott a távolban. Szemeimet összeszűkítve
vizsgáltam a ház előtt parkoló ismeretlen, koromfekete sportautót. Lassan
helyeztem kulcsomat a zárba, az ajtó halk nyikorgása azonban egy perc alatt
megtörte a kísérteties csendet. A falak baljós
némaságot ontottak magukból, lépteim visszhangoztak a kővel kirakott folyosón. Szívem
ritmusát veszítve dobogott, torkomat
apró gombóc fojtogatta. A dolgozószoba ajtaja résnyire nyitva állt, odabentről
halk neszelés szűrődött ki. Óvatosan löktem be az ajtót, mély levegőt véve
pillantottam be a helységbe.
Ajkaim szóra nyíltak, mégis, némán álltam a küszöbön. Annyi miértre
kerestem a választ, mégis, egy árva szó sem hagyta el a számat. Lábaim földbe
gyökereztek, tekintetem egybeforrt az övével.
- Szia, Nat – apa hangja végtelen nyugalmat árasztott, kezében egy
fekete pisztolyt forgatott. Papírok és mappák tömkelege hevert a földön, káosz
lett úrrá a szobán. Lassú léptekkel közelítettem felé. A szőnyeg mohón itta
magába a padlón cikázó vért, a férfi arccal a padló felé hevert az asztal
lábánál.
Tekintetem szinte lyukat égetett testén, képtelen voltam leemelni róla
pillantásom. Kezeim remegve pihentek testem mellett, szemeim könnyekkel teltek
meg.
- Meg kellett tennem , Nat – pisztolyát zsebre dugva emelkedett fel,
lépteit felém irányította. Kezeit vállamra helyezve fúrta tekintetét az
enyémre, szorítása egyre erősebbé vált. Fejemet vállára döntötte, ujjaival lassan
szántotta végig frizurámat. Óvatosan tolt el magától, majd a hatalmas, tölgyfa
szekrényhez sietett. A kulcsra zárt ajtó mögött pihenő széf halk kattanással
nyitódott ki.
- Nincs sok időnk, Nat. Ne kérdezz semmit, most nem alkalmas. Fogd a
húgod, pakoljatok össze, aztán indulunk. Franciaországba megyünk, egy régi jó
barátomhoz.
Ellenkezni próbáltam, de tudtam, hogy nincs helye ellentmondásnak. Egy
végzetes baklövés, mely mindent megváltoztat. Egy mozzanat, mely mindent elmos,
összetör. Pengeélen táncoltunk egy szakadék felett és most eljött a zuhanás
ideje. Könnyes szemekkel pillantottam az asztalon heverő útlevekre.
Jaj, te lány! Ez eszméletlenül jó, és ezt fogadd el minden ellenkezés nélkül! :)
VálaszTörlésTudom, mennyire félsz, attól, hogy mit mondok és mások mit mondanak, de erre most tényleg nem lehet senkinek sem rossz szava. Ha mégis, szólj, mert odamegyek, idejön az illető :D
Nagyon-nagyon jó lett, sok sikert a továbbiakban, kitartás, édesem! ♥
xx Rebecca
Drága Rebecca!
TörlésTe tudod a legjobban,mennyire félek a véleményektől és mennyire befolyásolnak azok. Annyira elmondhatatlanul hálás vagyok neked és köszönöm, hogy mindig tartod bennem a lelket, hogy biztatsz, hogy itt vagy nekem! :)<3
Külön öröm az, hogy NEKED tetszik a történet, hiszen nálad nagyobb kritikusom nincs.:)
xx Lily
Szia!
VálaszTörlésNemrég találtam rá a blogodra, pontosabban 20 perce, és azt kell mondjam, hogy egyszerűen gyönyörűen írsz. Makacsságomhoz híven soha nem iratkozom fel blogokra, de ezúttal képtelen voltam kihagyni ezt a lépést. Már maga az oldal letisztult kinézete is megfogott, majd miután elkezdtem olvasni a sorokat beleszerettem az egészbe. Azután a rengeteg sablonos blog után, amit valaha olvastam végre találtam valami mást... Tűkön ülve várom a következő fejezetet!
WL :)
Drága WriterL!
TörlésNem is gondolnád, mennyire örülök a soraidnak.:) Elmondhatatlanul örülök, hogy tetszik a történet,hogy egyedinek találod, hogy ennyire megfogott.:) Azt pedig külön megtiszteltetésnek veszem, hogy feliratkoztál! :)
Köszönöm a biztató sorokat és igyekszem a fejezetekkel.Remélem a folytatás sem fog csalódást okozni.:)
xx Lily
Drága Lily!
VálaszTörlésHadd mondjam el, hogy szörnyen megfogott az egész blog története, egyáltalán nem sablonos. Iszonyatosan tetszett, hogy Oroszországban játszódott ez a rész. Gyönyörűen fogalmazol, szépen írod le a cselekményeket, ami nagyon élvezhetővé tette számomra az olvasást. Tényleg igazán beleszerettem ebbe az egészbe, és már borzalmasan várom a folytatást. :")
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésEl sem tudod képzelni, mennyire örülök a kommentednek és nem tudom elégszer megköszönni a dicsérő szavakat! :)
Iszonyatosan félek minden véleménytől és az, hogy véleményem szerint egy remek blogíró dicséri a munkám...nos nem is tudom mit mondjak.:)
Annyira elmondhatatlanul örülök, hogy megfogott a történet, hogy nem találod sablonosnak.:)
Remélem a folytatásban sem fogsz csalódni!:)
xx Lily